Szinte az egész első félidő ugyanabban a mederben zajlott, a Roma rendkívül sokat birtokolta a labdát, a Palermo csak a masszív védekezésére koncentrált, mely eredményesen és jól működött. A hazai csapatnak persze kicsit több szerencsével gyorsabban sikerült volna eldöntenie a meccset, mert Perrotta például már a negyedik percben nagy helyzetbe került egy löbbölt átadás után, ám a kapuval szemben mellé lőtt. Voltak ezen kívül is még veszélyes támadásai és lövései a Romának, ugyanakkor az is igaz, hogy pánik nem alakult ki a vendégeknél, akik alapvetően jól állták a sarat. A Roma akcióiban általában sok játékos részt vett, külön kiemelésre érdemes Perrotta, Pizzarro és a szélső védők: Cassetti és Tonetto munkabírása. Gólt azonban nem tudott szerezni a bordómezes gárda, hiába akciózott végig az első negyvenöt percben.

A második félidő pontosan úgy folytatódott, ahogy az első befejeződött, tehát nyomott a Roma, a Palermo pedig szórványos akciókkal jelezte: teljesen nem tett le a góllövésről. A vendégek részéről elsősorban Miccolira kellett figyelni, míg a Romából Totti előtt adódott helyzet az 55. percben, mikor csak némi kézi segítséggel tudták hárítani a kapitány lövését a tizenhatoson belül a védők. Nagy fordulatot hozott viszont az 57. perc, mikor Rinaudo páros lábbal csúszott oda Brighinek, s a játékvezető kicsit túl szigorúan is döntött, mikor piros lapot adott a játékosnak. A Roma „egykapuzása” innentől kezdve még jelentősebb méreteket öltött, de nem is kellett sokat várni a gólra, mert az 59. percben Taddei szögletét Mancini befejelte Fontana kapujába. A gólban nagy szerepe volt a teljes Palermo védelemnek, hiszen mind a védők, mind Fontana kapus nagyon lemaradt az esetről.

A gól után meg lett volna lehetőség arra, hogy némileg látványosabbá váljon a meccs, ám a Palermo tíz emberrel és gólhátrányban is ugyanúgy futballozott tovább, ahogy addig, azaz csak a védekezésére koncentrált a gárda. A Roma értelemszerűen támadásban maradt, de csak addig jutott el, ameddig az első félidő alatt is: inkább csak letáboroztak a bordómezesek a vendég kapu előtt, helyzetet ehhez képest keveset dolgoztak ki. A hajrá perceiben még kapufát fejelt Mexes, ám végül maradt az 1-0, mely nem mutatja tökéletesen a két csapat közötti különbséget, de a legfontosabbat, a pontokat tekintve a Roma jelezte, nem kiván jobban lemaradni az Inter mögött!

A mérkőzés után így nyilatkozott a tar mesteredző: - "Néha, egy gyorsan elvégzett pontrúgás, még mielőtt a védelem feláll, döntő lehet. Mancini nagyszerű játékos, tudjuk mit tud nekünk nyújtani és Ő be is bizonyítja ezt a Roma mezében. Ezt senki nem kérdőjelezheti meg."
- "Eladás? Ezek azok az ügyek, amik az irodában dőlnek el. Gondolom dolgoznak azon, hogy megtalálják a megoldást."
- "Az első félidőben jól játszottunk, hátul egyenesen kíválóak voltunk. Brighi nagyon jól játszott és Aquilani vagy Pizarro is remek teljesítményt nyújtott. Aquilaninak a sérülése után ez egy remek lehetőség volt, hogy formába lendüljön."- zárta szavai Spalletti.

AS Roma – Palermo: 1-0 (0-0)

Roma, Stadio Olimpico
Vezette: Brighi

Roma: Doni; Cassetti, Ferrari, Mexes, Tonetto; Brighi, Pizarro; Taddei, Perrotta (Aquilani 71’), Mancini (Cicinho 89’); Totti (Vucinic 82’)

Palermo: Fontana; Biava, Rinaudo, Barzagli, Zaccardo; Guana, Migliaccio, Simplicio (Cavani 63’); Caserta (Jankovic 83’), Miccoli (Cassani 62’); Amauri.

Gól: Mancini 59’
Kiállítva: Rinaudo 57’

A Serie A 20. fordulójában reális esély volt arra, hogy az Inter elveszítse a veretlenségét, mivel 70 percen keresztül emberhátrányban játszottak a kék-feketék, mindezt ráadásul a Stadio Friuliban, az Udinese ellen tették. Így is volt azonban elég tartása az együttesnek ahhoz, hogy kihúzza egy 0-0-s döntetlennel, s még azt sem lehet mondani, hogy érdemtelenül vitt volna haza a lombardiai gárda egy pontot.

A meccs első szakaszában határozottan érződött, hogy az Udinese mindent meg fog tenni a siker érdekében, míg a kék-feketék kicsit tompák voltak, nem voltak úgy ráhangolódva a rangadóra, mint ellenfelük. A zebramezesek elsősorban Di Natale révén veszélyeztettek, de volt helyzete az Internek is, amit Cambiasso hagyott ki teljesen tiszta pozícióban a kapuval szemben, hiszen fölé lőtt.

Nagy fordulópontot hozott a 20. perc, amikor Cesar egy percen belül kétszer is jogosan kapott sárga lapot, s mehetett is zuhanyozni. A nagy felelőtlenséget a többi játékos rendkívül felelősségteljesen dolgozta föl, ahogyan már tették ezt Materazziék a Juve elleni kupameccsen is. Az Inter kezdetben csak a védekezésére koncentrált, az egyedüli támadó Ibrahimovics maradt, az Udinese pedig mindent megpróbált, hogy helyzeteket teremtsen, ahogy korábban is tette. Igen ám, de a vendég védelem remekül zárt, a szélről érkező beadásokat különösen magabiztosan hárították el Materazziék.

A második félidőben még több helyzet alakult ki, az Udinese és az Inter is próbálkozott, bár a kezdeményező szerep megmaradt a hazaiaknál. Az idő múlásával viszont egyre többet kockáztatott az Inter, mely nem nyugodott bele a 0-0-s eredménybe, határozottan letámadta a hazai játékosokat, ami nyilvánvalóan nagy energiákat emésztett föl a játékosok erejéből. Az Udinesének voltak is helyzetei a folytatásban, gólt azonban nem tudtak szerezni Di Nataléék.

Roberto Mancini edző a 77. percben Vieirával szilárdította meg a középpályáját, mely azért azt bizonyította, hogy megfelelne a döntetlen is a vendégeknek, amit el is sikerült érniük, abszolút megérdemelten.

A 0-0-s eredménnyel ugyan vesztett két pontot az Inter, ám nem lehet elégedetlen, mert egy nehéz ellenféllel szemben, idegenben sikerült tíz emberrel pontot menteni.

Udinese – Inter: 0-0
Udine, Stadio Friuli
Vezette: Rosetti

Udinese: Handanovic; Zapata, Felipe, Lukovic; Mesto (Ferronetti 85’), D'Agostino, Inter, Dossena; Pepe (Floro Flores 78’), Quagliarella (Candreva 91’), Di Natale

Inter: Julio Cesar; Burdisso, Cordoba, Materazzi, Maxwell; Stankovic, Cambiasso (Crespo 84’), Zanetti, Cesar; Ibrahimovic, Cruz (Vieira 77’)

Kiállítva: Cesar 21’.