Tudom van még hátra három meccs, két bajnoki (Samp idegenben, Parma otthon) és egy Európa Liga meccs, (Szófia idegenben) de az összefoglaló postot kicsit hosszabbra tervezzük most, és szépen ütemesen adagoljuk. Mint a legnagyobb szappanoperák, csak kevesebb izgalommal.
Ez a kiírás sem úgy kezdődött a Romanisták számára, mint várni lehetett. Ha lehetett egyáltalán várni valamit... egy BL-t érő helyezést mindenképpen. Ezzel szemben gyorsan edzőcsere és siralmas sorozatok jöttek. Sajnos a csapat vezetés megvált a kevésbé motivált Spallettitől, helyét a sokak által temetett Ranieri vette át.
Aki el is kezdte a munkát, gyorsan visszaállította a csapatot az általa kedvelt 4-4-2 -re, és jött a stabilnak nem nevezhető bunkerfoci. Lassan de biztosan elindult a gépezet. Legyőztük a Fiorentinát, a Napolit, a derbin győztünk, döntetlent játszottunk az Inter otthonában, és partiba voltunk mint a Juventussal mind a Milannal. Elfogadható eredménysor ez így elsőre, de figyelembe kell venni, hogy pár olyan vereséget is gyűjtött idén a csapat, amit nem szívesen emésztünk. (Livorno, Basel)
De ne is haladjunk ennyire előre, menjünk kronológiai sorrendben. Lépésről lépésre.
A rajt előtt a koncepció az volt, hogy legyen meg a BL-t érő hely, érjünk el jó eredményt a nemzetközi porondon, és jussunk el minél messzebb az olasz kupában, ami leginkább a megnyerése lehetne ennek a kiírásnak, hiszen kilenc győzelmünk mellé a tizedik már ezüst csillagot érne a mezre! Szép motiváció, mit nem mondjak. Játékos nem igazoltunk, Motta teljes jogát megvásároltuk, pár fiatalt visszarendeltünk a kölcsönadásból, és kész. Sensi asszony többször hangsúlyozta, fiatalítani kell nem költeni a pénzt. Persze pénz az nem volt, sőt Aquilanit a szurkolók nagy bánatára átpasszoltuk a Liverpoolnak. Szegény Alberto, ha tudja hogy idén az EL mezőnyében nyomja majd tavasszal, akár maradhatott is volna, de ezt most ne feszegessük.
Az idényt otthon kezdtük, meglehetősen hamar, július 30.án. EL harmadik selejtező körében legyőztük a Gent csapatát hazai környezetben 3-1 -re, majd egy héttel később a visszavágón 7-1 -re. Micsoda kezdés mondhatnánk! Tovább jutottunk a Playoff szakaszba, ellenfél a Kassa. Augusztus 20.-án idegenben egy 3-3 -mas döntetlenre futotta.
A szakértő szemek elkezdtek károgni, hogy ilyen védelemmel, meg ilyen hozzáállással nem juthatunk sokra. Valóban a motiváció hiánya kézzel fogható volt. A visszavágó előtt elkezdődött a Serie A is, Genoa idegenben, nehéz mérkőzés, változatos! Eredménye egy 3-2 -s hazai siker. Majd jött az újabb 7-1. Kitömtük a Kassát Rómában, nehéz máshogy fogalmazni. De sajnos a bajnokságban a Juvetus következett, és beértett az, amit a szkeptikusok jósolgattak. Bár DeRossi óriási bombájával még egyenlítettünk, a meccset Diego parádéval a Juventus nyerte. 3-1. Persze ennek több oka van, nem pusztán Spalletti, rengeteg egyéni teljesítmény volt amit osztályozni is nehéz, Cassetti hibáját talán ki lehetne emelni, de felesleges!
Ez a vereség Spalletti munkájába került. A csapat teljesen maga alatt volt, edzőváltás eredménytelenség, pénztelenség. Borulni látszott a bili. De a mi csodálatos elnök asszonyunk kitalálta, hoz egy igazi Romanista edzőt, Ranieri ráült a szent kispadra, és belevágott a munkába.
Itt jegyezném meg érdekesség képen, ha már Claudio Ranieri neve felmerült, gondolom nem a második forduló után vették fel a kapcsolatot, satöbbi, miért nem ülhetett le kicsit hamarabb a padra, és miért nem igazolhatott a taktikájának megfelelően? Mindenesetre nagy szakmai feladat elé került. Spalletti elképzelései szerint kialakított kerettel kellett a csodát összekovácsolni.
Ranieri érkeztével kicsit felrázta a csapatot és két fontos találkozót meg is tudtunk nyerni. Fiorentia 3-1, Napoli 2-1, bár ezeken a mérkőzéseken szerencsénk is volt, és be is csúszott közé két szicíliai döntetlen, (Catania 1-1, Palermo 3-3) de összegezve, elsőre az olasz jól fogta meg a dolgokat.
Mindeközben egy elfogadható nehézségű Európa Liga csoportba kerültünk, a Fulham, Basel és a Szófia mellé. Az eredmények itt is dadogva indultak, egy Basel elleni verséggel kezdtük a sorozatot. Lélektelen, ötletmentes játékkal.
A bajnokságban is elkövetkezett egy fontos rangadó. A Milan otthonában kellett bizonyítani. Sajnos ez a mérkőzés sem hordoz magában szép emlékeket. Bár az első félidőben a fővárosiak domináltak, hat-nyolc százszázalékos helyzetből mindössze egyet értékesítettek a fiúk. Meg is lett az eredménye, a második játékrészben, a Milan átvette a kezdeményezést és megfordította a találkozót. 2-1. Ez a verség annyira mellbe verte a csapatot, hogy a Livorno elleni produkcióra is rányomta bélyegét. Az volt talán a csapat őszi mélypontja, ne is boncolgassuk, kikaptunk a sereghajtótól hazai környezetben.
Hamarosan folytatjuk...
kommentek