Kiszámíthatatlan út
Az olasz Gabriele Sandrit gyászolja a futballvilág: 26 esztendős volt, az elegáns római Piper klubban dolgozott lemezlovasként, s mellesleg megőrült a Lazióért. Egy olasz ifjút temetnek, de a tragédia bekövetkezhetett volna Angliában, Németországban vagy akár Hollandiában is. A helyszín csupán a véletlen műve. Talán csak az Isten tudja, hogy éppen hol, melyik futballháború vezet emberáldozathoz.
Mert tehetünk úgy, mintha nem tudnánk róla, hogy folyik a harc az ajaxosok és a feyenoordosok között, West Ham-drukkerek esnek Millwal-lszimpatizánsoknak és még sorolhatnánk. A balhé, az ökölharc, a gyűlölködés immár évtizedek óta a futball része, pályán vagy pályán kívül. John King írta a felkavaró „Futball faktor” című könyvében ezzel kapcsolatban: „…lényeg a szenvedély, ez az, amit soha senki nem képes benne megváltoztatni. Szenvedély nélkül a foci halott. Valódi eseménnyé maguk a nézők teszik. Ha ők belelendülnek, a játék is felpörög.
És akkor a benned lévő szenvedély is előtör…” Gabriele Sandri nem akart meghalni. Eszébe sem jutott hőssé válni, címlapra kerülni, a hős pózában tetszelegni. Ő csak meccsre igyekezett Milánóba, az Inter elleni derbire. Aztán valahol Arezzo mellett a Badia al Pino nevű helységben halálos lövést kapott. A szemtanúk szerint a szurkolótársai támadtak rá az éppen arra járó, s Párma felé utazó Juve-hívekre. Azt mondják, Gabriele Sandri egy Renault Mégane-ban ücsörgött, amikor a rendőr pisztolygolyója halálos sebet ejtett rajta.
Néhány hónapja egy egyenruhás volt az áldozat, Filippo Raciti, a Catania–Palermo meccs után kitört utcai csatában hunyt el, s akkor mindenki a futballhuligánokat átkozta – most a rendőrök ellen fordult a népharag. Amikor 1989-ben Angliában bekövetkezett a Hillsborough-tragédia a Liverpool–Notthingham kupaelődöntőn és több mint százan haltak meg, akkor készült a Taylor-jelentés, amely megpróbálta megfékezni a futballhuliganizmust.
Látszólag sikerült, hiszen az angol stadionokban már nincs balhé, ám az utcákon, a sikátorokban, a külvárosi bérházak árnyékában még mindig dúl a csata. S nem csak ott, Hollandiában, sőt olykor Magyarországon is. Csupán a véletlenen múlik, mikor, hol következik be az újabb tragédia. Ez a futballfaktor – a véletlenek kiszámíthatatlan durva játéka.
SINKOVICS GÁBOR
Mert tehetünk úgy, mintha nem tudnánk róla, hogy folyik a harc az ajaxosok és a feyenoordosok között, West Ham-drukkerek esnek Millwal-lszimpatizánsoknak és még sorolhatnánk. A balhé, az ökölharc, a gyűlölködés immár évtizedek óta a futball része, pályán vagy pályán kívül. John King írta a felkavaró „Futball faktor” című könyvében ezzel kapcsolatban: „…lényeg a szenvedély, ez az, amit soha senki nem képes benne megváltoztatni. Szenvedély nélkül a foci halott. Valódi eseménnyé maguk a nézők teszik. Ha ők belelendülnek, a játék is felpörög.
És akkor a benned lévő szenvedély is előtör…” Gabriele Sandri nem akart meghalni. Eszébe sem jutott hőssé válni, címlapra kerülni, a hős pózában tetszelegni. Ő csak meccsre igyekezett Milánóba, az Inter elleni derbire. Aztán valahol Arezzo mellett a Badia al Pino nevű helységben halálos lövést kapott. A szemtanúk szerint a szurkolótársai támadtak rá az éppen arra járó, s Párma felé utazó Juve-hívekre. Azt mondják, Gabriele Sandri egy Renault Mégane-ban ücsörgött, amikor a rendőr pisztolygolyója halálos sebet ejtett rajta.
Néhány hónapja egy egyenruhás volt az áldozat, Filippo Raciti, a Catania–Palermo meccs után kitört utcai csatában hunyt el, s akkor mindenki a futballhuligánokat átkozta – most a rendőrök ellen fordult a népharag. Amikor 1989-ben Angliában bekövetkezett a Hillsborough-tragédia a Liverpool–Notthingham kupaelődöntőn és több mint százan haltak meg, akkor készült a Taylor-jelentés, amely megpróbálta megfékezni a futballhuliganizmust.
Látszólag sikerült, hiszen az angol stadionokban már nincs balhé, ám az utcákon, a sikátorokban, a külvárosi bérházak árnyékában még mindig dúl a csata. S nem csak ott, Hollandiában, sőt olykor Magyarországon is. Csupán a véletlenen múlik, mikor, hol következik be az újabb tragédia. Ez a futballfaktor – a véletlenek kiszámíthatatlan durva játéka.
SINKOVICS GÁBOR
kommentek